1. (t. n. is ) valamit meglódítva úgy enged el, hogy az vhova repül, esik. kavicsot dob a kútba; súlyt dob. | sp is dobással valamilyen eredményt ér el. 70 m-t dobott. | ▸ csókot dob valakinek valaki felé | eldobott tárggyal <valakit vmely testrészén> eltalál. hátba dob valakit.

2. hányaveti mozdulattal vhova tesz, csap valamit. | ▸ valamibe, valamire dobja magát

3. hirtelen intézkedéssel, rendsz. erőszakkal vmely (kedvezőtlen) helyre küld, juttat. harcba dob; ▸ piacra dob

4. argó hanyag fölénnyel szakít valakivel, ill. így elhárítja a közeledését. dobta a nőt.

[ fgr ]

1. henger v. üst alakú, kifeszített bőrös ütőhangszer. pereg a dob; veri a dobot.

2. műsz gépnek hengeres (forgó) része. a cséplőgép dobja.

3. forgópisztolynak a golyókat tartó forgó része.

4. ép kupoladob.

5. sp tekepályán: golyófogó.

6. ▸ füle dobja ▸ dobra kerül ▸ dobra üt ver valamit

[?hangut]

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. a hallás páros érzékszerve. ▸ csupa fül vagyok ▸ fülébe jut valami ▸ nem hisz a fülének | fülkagyló. ▸ befogja a fülét ▸ fél füllel hall valamit | ▸ fülig fülig pirul. | ▸ kutya macska füle fülét

2. (zenei) hallás. ▸ olyan a füle, mint a bot

3. vál a tudat a hallás útján szerzett értesülések szempontjából. ez nem női fülnek való.

4. tárgynak kiálló, hajlított része, rendsz. fogója. a kancsó füle. | sapkának a fülre lehajtható leffentyűje.

5. (könyv)lapnak behajlított sarka.

6. könyv borítólapjának behajtott széle. | biz fülszöveg. még nem írta meg a fület. ▸ se füle, se farka ▸ valami van a füle mögött ▸ az egyik fülén be, a másikon ki ▸ a fülén ül ▸ a fülét a füle botját se mozdítja ▸ rágja a fülét valakinek

[ fgr ]